Kérdés:

Mát 6,3: Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed.

Hogyan valósul meg ez a gyakorlatban? Van-e az Igében útmutatás arra nézve, hogy kinek, milyen célra adjunk? Például: először a rokonoknak, utána a hívő testvéreknek, aztán, ha marad, az idegeneknek? Vagy első az Úr ügye, utána a többi? A Mát 15,5: Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. Ebből úgy tűnik, mintha fontosabb lenne a családról való gondoskodás, mint az adakozás.

Válasz:

A kérdést 3 részre kell bontani. 1. A családról való gondoskodás és az adakozás. 2. Kinek, milyen célra adjunk? 3. Hogyan adjunk? (Ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed.)

1.) A családról való gondoskodás és az adakozás.

Mindenképpen első a családról való gondoskodás. Erre mutat a kérdező által idézett Ige is: Mát 15,5: Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. Tehát ha valakinek a háza népe szükséget lát, az ne adjon „templomi ajándékot”, hanem gondoskodjon a családjáról, akár idős szüleiről is. Ugyanezt olvassuk 1Tim 5:8 Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.

Azonban itt arra kell vigyáznunk, hogy mennyi az, amire tényleg szüksége van a családnak. Az Ige szerint fontos az élelem, a ruha és a lakás. De az nem elfogadható, hogy a családom dúskál az ételben, drága ruhákba öltözik, és pazar lakásom, gépkocsim, nyaralóm, stb. van, míg a környezetemben, rokonságomban, hittestvéreim között valaki önhibáján kívül nagy szükségben van.

Nem szabad úgy adakozni, hogy miatta a családom szükséget lásson. Olv. 2Kor 8:12-15 nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságtok legyen. Ismerek valakit, aki milliós összeget adott kölcsön, hogy segítsen egy családon, de úgy, hogy neki sem volt, ezért banki kölcsönt vett fel. Nem tudták megadni, és ő maga is bajba került, mert nagy volt a havi törlesztés, ráterhelték a lakására, és félő volt, hogy elveszti.

2.) Kinek, milyen célra adjunk? Például: először a rokonoknak, utána a hívő testvéreknek, aztán, ha marad, az idegeneknek? Vagy első az Úr ügye, utána a többi?

Először tisztázzuk: Mit jelent a kérdésben „az Úr ügye”? Ilyenekre gondolhatunk: A missziómunka támogatása, pl. MERA, Vetés és aratás, Evangéliumi Kiadó. Vagy a gyülekezeti költségek: terembér, rezsi, szolgáló testvérek útiköltsége, stb.

A következőképpen látom a kérdést:

A rokonok a tágabb családhoz tartoznak. Ezt az előbb tisztáztuk.

Az Ige azt mondja: Gal 6:10 Annak okáért, míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel. (= háza népével, vagyis hittestvéreinkkel). Ebbe beletartozik az előbb említett missziómunka támogatása, a gyülekezet fenntartásának anyagi költsége, és a rászoruló testvérek segítése.

Ha még marad, lehet segíteni másokon is, de megfontoltan, és az Úr vezetésére figyelve, mert az állam és a karitatív szervezetek nagyon sok segítséget nyújtanak a rászorulóknak, de van sok haszontalan ember, aki – ha tudja –, kihasználja azokat is, és a hívő emberek jószívűségét is.

Csak egy példa: Az utcánkban rendszeresen kéregetett egy sánta ember. Beszélgettem vele, és megtudtam a nevét. Betelefonáltam a városi szociális szolgálathoz, és elmondtam, hogy itt kéreget, tudnának-e segíteni rajta. Mikor a nevét is megmondtam, közölték, hogy ismerik, egy haszontalan ember. Van jó nyugdíja, van lakása, mégis kéreget. Ne adjunk neki! Ezt elmondtam a kéregető embernek is, és eltűnt az utcánkból, azóta se láttam.

3.) Hogyan adjunk? Ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed.

Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban? Így olvassuk: Máté 6:2-4 A lényeg: Titkon legyen, ne tudjanak róla az emberek! Ha lehetséges, még az sem, akinek adok, de azt mindenképpen kerüljük el, hogy mások tudjanak róla.

A gyakorlatban az Úr ügyére egyes helyeken perselyt tesznek ki. Nálunk nincs persely. Aki ad, névtelenül az asztalra teszi. Ha valakinek akarunk adni úgy, hogy még az se tudja, hogy ki adta, aki kapja, akkor az asztalra tesszük egy borítékban, és ráírjuk, hogy kinek szántuk. A testvérek át fogják adni, és még ők sem tudják, ki adta, és mennyi összeget adott.

De az is lehet, hogy nem címzem meg a borítékot, hanem rábízom a testvérekre, hogy arra fordítsák, amire szükséges: missziómunkára, gyülekezeti költségek, rezsi fedezésére, vagy ha úgy látják jónak, akkor adják oda annak, akiről tudják, hogy szükségben van. Ámen.